A délutánról

Demeter Judit írása

Az óvodában való pihenés lehetősége szülői igényre született meg.  A nap ritmusában, az ott alvó gyermekek az érzelmi biztonságot adó térben tapasztalhatják meg az alvás és a pihenés, a csendben végezhető tevékenységek nyugalmát. A gyermekek egészséges fejlődéséhez, az idegrendszer éréséhez az elnyugvás, az elcsendesedés,  a megfelelő ideig tartó nyugodt alvás szükséges.

 Hogyan  valósul meg óvodánkban?

A gyermekek létszáma jóval kevesebb, mint a délelőttben, hisz aki teheti, otthon altatja gyermekét. Az ott maradóknak ez igen érzékeny pontja a napnak, átmenni egy másik helyiségbe, egy másik óvó nénivel. Újra „felvenni” a napot, újra „szocializálódni” egy új közegben. Ez tőlünk még finomabb jelenlétet és figyelmet kíván, hogy a gyermekek aznapi hangulatát, állapotát, esetleges nehézségeiket felvegyük, és ezzel együtt haladva megteremtsük a nyugodt pihenés feltételeit. Egy kicsit árnyaltabb, sötétebb fény viszonyokat, egy jól megválasztott illatot a párologtatóba, jól elválasztott kuckókat, vagy éppen közös tereket az alvásra. Halk dúdolgatást, a líra halk pengetését, a takarók igazítását, esetleg egy „belső kép” adását a nehezebben elpihenő gyermeknek. Mindezt nagyon lassan és halkan, szinte már álomszerűen téve. Minden hang, mozdulat, illat, fény ezt szolgálja.

 A kicsi gyermekek hamar álomba szenderülnek.  A nagyobbak, az iskoláskor előtt állók már ritkábban alszanak el. A pihenés kezdetén és egy ideig ők is csendben pihengetnek.

Amikor eljön az ideje, kaphatnak egy kis kézimunkát, amit a délutánokban folytathatnak: körmöcskézés, gyöngyfűzés, varrás. Lehet egy szép könyvet nézegetni, vagy segíthetnek a felnőttnek az uzsonna elkészítésében vagy más csendes tevékenységben.  Rajzolhatnak a délutános rajz füzetükbe, ha kedvük van. A hét egy bizonyos napján mese várja őket, ami után szintén szabadon rajzolhatnak.  Ezt mindig nagyon várják. Az átmenet az iskoláskorba egy  kapu átlépése, ez nagy lépés, és a mesék segíthetik ezeket a lépéseket megtenni.

 A pihenés végét egy hangtál vagy csengettyű finom, lágy hangja jelzi. A nagyok segíthetnek a kicsiknek a ruhájuk igazításánál, kísérhetik őket a mosdóba, segítenek a terítésnél. A  nagyobb gyermekek kiválasztják, hogy melyik kicsit segítik, és ez a kapcsolat általában meg is szokott maradni az év végéig.  Az ébredés is folyamatos, fokozatosan kelnek fel a gyerekek. Néha már uzsonnázunk, amikor a legjobb alvó kicsi is felébred. Felkelés után minden gyermeket még egyszer megfésülünk. Ez egy utolsó személyes kapcsolat a napunk végén. Összehajtogatjuk a takarókat, eltesszük a matracokat, visszaigazítjuk a csoport berendezéseit a helyére.

Uzsonna után a gyermekektől elbúcsúzva a haza bocsátás történik.