Az óvodás korú gyermek főként játékkal – de minden más tevékenységgel -, a saját tapasztalatain keresztül ismerkedik a világgal. A waldorf óvodában az, hogy „csinálunk valamit” nagyon fontos. Mindent „igaziból teszünk”. Játszunk, főzünk, szerelünk, varrunk, javítunk stb. A tevékenység és az eredmény egyformán lényeges. Az óvónő keveset magyaráz, nem szóban ad információkat: ezzel serkenti a fantázia kibontakozását.
A fantázia készteti a gyerekeket tevékenységre, s a tevékenység ismét megmozgatja a fantáziát. Ezen keresztül fejlődik intelligenciájuk.
A gyerekek előtt kitárul a világ, a képességek fejlesztése a cselekvésen keresztül történik.
A waldorf-óvoda életében a legfontosabb a ritmus kialakulása. A gyerekek ritmikusan ismétlődő eseményeken keresztül tapasztalják meg önmaguk és a külvilág rendjét, ami érzelmi biztonságot ad nekik. A nap, a hét és az évszakok ritmusa, annak naponta, tevékenységeken keresztül való megélése segíti ezt a biztonságérzést, „tudást”. A „ napok ritmusát a szabadabb és kötöttebb programok váltakozása adja meg. A hét ritmusa az adott napokon végzett fő tevékenységek ismétlődése ( pl. festés, kenyérsütés, méhviaszgyurmázás, gyapjúkép készítés stb.). Az évkört pedig az évszakok változásához kapcsolódó tevékenységek és az évente ismétlődő ünnepekre való készülődés ritmizálják.